01.Utazás

   Az, hogy elkezdődött a nyár, mindenkinek a szabadságot és fergeteges bulikat jelenti.Nekem is.Bár anya nemes egyszerűséggel keresztbe tett nekem, ugyanis a nyaramat átszervezte és most elküld a nővére birtokára.Félreértés ne essék, imádom Norat, de három hónapot nem szívesen töltök távol a baráti körömtől, hogy egész nap a lovakat nézzem.Legutóbb, amikor ott töltöttem egy hétvégét, a lovak szétrágták a hajam és belelöktek az itatóba.Kellemes volt, igazi őszi frissítő.Tüdőgyulladást kaptam tőle.
   Még egy pólót dobok a zsúfolásig megpakolt bőrönd tetejére és tovább keresgélek, mit rakhatnék még bele.Kate és Britney az ágytámlámnak dőlve nézi és hallgatja, ahogy folyamatosan jártatom a számat, hogy mennyire szívás az egész.Kate a bátyjánál tölt két hetet Vegasban, és attól sem tartok, ha hazajön már férjnél lesz.Talán öt férje is lesz.Britney a családjával Franciaországba mennek, megint valami tengerpartos részre, ahova Brit magával viszi jó barátját, Cupidót is.
   A gépem csak este felé indul, ezért ráérek még pakolni, de tegnap este rájöttem, hogy az utolsó héten rendezett rajzversenyen elhasználtam a maradék három cerkámat is, ezért be kell szereznem még négy csomagot, ami talán kitart három hónapig.És jó pár rajzmappát.Meg radírt.És néhány szénkréta sem árthat.
   Amikor bekerültem a gimibe és a rajztanár felfigyelt rám, akkor követeltem, hogy menjünk vissza Norahoz, mert az ottani legelők és hegyek a világon a legcsodálatosabbak.Nem is tudom hány rajzot hoztam haza és hányat adtam Noranak.Innen tudom mi kell majd, arra a három hónapra.
   - Ne búslakodj Lana! - vigasztal Britney, de közben fel sem néz a telefonjából.Néha tényleg meghallgat és lelki támaszt ad, de jelen pillanatban csak henyél és chatel.Kate általában kimarad az ilyen beszédekből, mert tudja, hogy a végső elkeseredésemből ő sem tud soha kihúzni.
   - Túl fogod élni.Mindig mindent túlélsz.Szóval, szedd össze magad, a rohadt mappáidat és húzz el, hallgass zenét és mire a szám végére érsz, már el is telt a nyár! - Kate hűvös hangjára megfordulok és egy féloldalas mosolyt küldök felé. - És persze tedd be a fekete szaggatott pólódat is. - Kate folyton elcsórja cuccaimat, ezért ha nyaralni megyek mindig elmondja, hogy mit vegyek fel, nehogy időközben elvigyen ezt-azt.
   - Lana, ha továbbra is letört maradsz, nem hozok szuvenírt és nem mutatlak be a csodás pasimnak, akinek lehet, hogy lesz egy testvére, aki talán összejönne veled, ha nem hisztiznél folyton. - szőke barátnőm morcosan húzza össze a szemöldökét.Nevetnem kell azon, ahogy megint megszid.
   - Brit, tudod, hogy a szótárba a hiszti szó mellett te szerepelsz. - bököm oda és előkeresem a fekete pólómat.

   Fél óra múlva Kate és Britney a bőröndömön ül, én meg próbálom behúzni.Minden oldalán betuszkolok néhány ruhát, ami éppen kilóg és kicsit arrébb húzom a cipzárt.Ilyenkor mindig eszembe jut valami, amit kihagytam, de ez olyan kivételes eset, hogy nem fogom kihúzni megint, az egyszer biztos.Amint körbeért a cipzár gyorsan hozzáfogom a másikhoz és rázárom a kis lakatot, ami összetartja a cipzárokat.
   - Ez kész, mehetünk a papírboltba. - Brit félresöpri szőke fürtjeit a homlokából és drámaian letöröl pár nem létező izzadságcseppet.
   - Nem muszáj jönnötök.Maradhattok akár. -vonok vállat.Kate persze egyből tiltakozik, de sejtem, hogy csak a jó modor miatt.Különben lenyúlná a cuccaimat.
   Amint leparkolok a kis bolt előtt két barátnőm már ki is száll a kocsiból és rohan a boltba.Fejemet rázva húzom ki a slusszkulcsot és megyek utánuk.Dick, a pultos srác, aki minden vevőt a sármos, meleg mosolyával fogad, azonnal észreveszi kis társaságunkat.Engem jól ismer, mert évek óta itt vásárolok, Brit és Kate pedig legtöbbször elkísér, hogy láthassák Dicket.
   - Sziasztok. - köszön felén mosolyogva. - Mit adhatok Lana? - fordul felém.Ismeri már a mögöttem nyáladzó lányokat és tudja, hogy csak miatta járnak ide.
   - Négy csomag cerkát, tíz radírt, két csomag szénkrétát, öt rajzmappát és három csomag A3-as rajzlapot. - amint a mondandóm végére érek Dick szeme elkerekedik. - Három hónapig távol leszek és nem kockáztatok, hogy nincs nálam, valami.
   - Szóval nem itthon töltöd a nyarat, mi? - összehúzza a szemét és elindul a polcok között keresgélni.Nem is áll meg, csak a kezembe adja, ahogy mögötte megyek.
   - Nem.Anya beszervezett a nővéréhez, mert szükségem van a napsütésre,  friss levegőre és a technikai fejlődésre. - szomorúan rázom a fejem.
   - Mintha nem rajzoltad volna meg egész Los Angelest. - nevet fel halkan Dick.A maradék áruért bemegy a raktárba.
   - Te miért nem jöttél még össze ezzel az istennel? - támad rám egyből Brit, amint látja, hogy Dick már hallótávolságon kívül van.
   - Brit, átadom neked.Dick nagyon rendes, de nem akarok tőle semmit.Szóval, ha eddig ez tartott vissza, akkor csak tessék.Én nem vagyok akadály. - kicsit haragos a válaszom, de nem tehetek róla.Négy éve piszkálnak Dickkel kapcsolatban.
   - Ne már, Lana! - nyög fel Kate. - Én sem vagyok pasizós, de ez a srác valami.És oda van érted, csak vak vagy. - szid le Kate is.Remek.
   - Nem tudom rémlik-e, de két évig jártam valakivel. - mérges, összehúzott szemekkel nézek rájuk, mire mind a ketten elnémulnak.
   Dick vissza is tér a raktárból.Átadja a nagy szatyrot, amibe mindent belepakolt, majd int és sok szerencsét kíván a nyárra.Kate és Brit duzzog a hazavezető úton.Hiába, Dick sosem jött be annyira, hogy tovább akarjak lépni.És ős sem lépett, még csak nem is próbálkozott.Nem mintha akartam volna.
   Kora este együtt vacsorázom anyával és apával, a lüke öcsémmel és a két barátnőmmel.Anyuék tudják, hogy a kerti grillre mindig meglágyul a szívem.Most is csak ecsetelik, hogy nekem milyen jó lesz lent, hogy tovább fogok gyakorolni, még ügyesebb rajzos leszek és én is valamilyen művészeti egyetemre megyek majd, mint anno nagyapa.
   Apa válla mellett elnézve látom, hogy a bátyám megint Kateet figyeli.Majdnem két éve van belezúgva, amit nekem persze nem mondott, pedig segíthettem volna neki, én csak meghallottam, amikor egy barátja nála volt.Willben minden megvolt, amit egy lány akart.Szőkésbarna haj, ragyogó kék szem -amit aputól örökölt-, magas, izmos, szép barna bőr, humoros, nem lusta, szóval egy olyan srác, akiért a sulijában minden lány megőrül, de ő az én barátnőmbe van menthetetlenül belezúgva.Will egyetlen hibája, hogy míg úgy néz ki, ahogy és egy magabiztos srácnak tűnik, valójában eléggé visszafogott és félénk.
   - Kate beszélhetek veled?Négy szem közt? - halkan suttogok Kate fülébe, ahogy felálltunk az asztaltól.Elmentünk a kert végi szerszámos házhoz, ahol egyből Katenek estem.
   - Nézd, nem bírom az öcsém szerencsétlenkedését nézni tovább.Odáig van érted.Ne nézd már levegőnek! - nem akarom megsérteni őt, de tényleg, néha tudomást sem vesz az öcsémről.
   - Nem tudom Lana.Nem szeretek legjobb barátnő és öccse kapcsolatba keveredni, te is tudod. - a szemeit forgatja és közben Willre néz. - Tudom, hogy az öcséd, egy szerencse.Nagyon rendes srác, de nem akarok köztetek választani. - szomorkásan néz vissza rám.
   - Előttetek a nyár, úgy, hogy én nem kotyogok bele.Hajrá! - a könyökömmel oldalba bököm és visszamegyek az asztalhoz.

   - Nagyon fogsz hiányozni Lana. - anya átkarolva suttog a fülembe a reptéren.
   - Ha így lenne, nem küldenél el. - forgatom a szemeimet, majd tekintetem találkozik apuéval, aki mérgesen néz a beszólásomért.
   - Lana, ne kezd megint! - anyu kartávolságnyira tol magától és ugyanolyan zöld szemeivel méreget. - Nora is rég látott és nagyon nem mozdulsz ki, csak amikor kirándulni akarsz menni.Évente kétszer. - félmosollyal néz rám, majd átenged apuhoz, aki szintén megölel és elmondja, hogy hiányolni fog.Utána Britney lép elém.
   - Ha találkozol helyes pasival, be kell neki mutatnod! - szőke ciklon barátnőm mutatóujjával figyelmeztet, majd ő is elenged.
   - Jó utat Lana. - ölel át Kate.
   - Gondolkozz, azon, amit mondtam. - suttogom úgy, hogy csak ő hallja.Bólint és elenged.Willnek intek, majd elindulok a gépemhez vezető folyosón.
   A gépen kinézek az ablakon és az épületet nézem, ahonnan a családom és a barátaim néznek.A gondolataimból egy hideg női hang húz vissza, ami figyelmeztet, hogy be kell csatolnom magam, mert megkezdjük a felszállást.Cselekszem és megvárom, amíg kikapcsolhatom magam, majd megpróbálok elaludni, ami össze is jön pár perc alatt.

00.Prológus

   Június van.Meleg és barátságos idő.A suliból még két hét van hátra.A tanárok nagy része már lazára vette a figurát, ám sokakhoz még most mennek a hajrások.Az idő épp oly kellemes, hogy rövid cuccokban és napszemüvegben lehessen üldögélni az udvaron.Mint mi.
   Fekete hajam ismét copfba kötöttem és a szememet is hasonló színű napszemcsi mögé rejtettem.A combközépig érő, fakó, koptatott farmeremet és virágos, pántos pólómat viselem, a kezemben a kólásüveget lógatva.Cseverészünk.
   Britney, a barátnőm most is lefesti, hogyan fog eltelni a nyara, miként talál rá a szerelemre és mi lesz vele azután, hogy a forró és perzselő kapcsolata lecsillapodik, mint a Nap ősszel.Kate és én mindig kinevetjük, mert Brit mindig ilyenekkel áll elő, és ami meglepő, hogy kétszer már bejött.
   ‒ Tudom, hogy csak féltékenyek vagytok ‒ duzzog Brit és nagyot húz az ásványvizes palackjából.Kate és én összenézünk és egy vállrántással nyugtázzuk az ez évi hisztijét.
   ‒ Ahelyett, hogy terveket szősz, mint egy pók, miért nem veted oda magad, az egyik focis srácnak?
‒ biccent a fejével Kate a focipálya felé, ahonnan a fiúk ide-idepillantgatnak.Barna haja rendezetlen kontyban van, de ez is az egyéniségévé vállt már.Britney csak egy nemtetsző "cöch" hangot hallat és elnémítja a nyári terveit.
   ‒ És te Lana?Mi lesz veled a nyáron? ‒ fordul felém Kate és az én mondandóm jobban érdekli, mint Britneyé.
   ‒ Semmi komoly, talán a tengerpart ‒ vonok vállat és tovább nézem a szemüvegen keresztül a fiúkat. ‒ Meg persze a csajos vásárlótúrák! ‒ szúrom oda, mire mindkettő arcán széles, 100 wattos vigyor jelenik meg.
   ‒ Azokat nem hagyjuk ki! ‒ kiált fel vidáman Britney, magasba emelve félig üres üvegét. ‒ Az eltervezett, legjobb nyárra, ami ránk vár! ‒ teszi még hozzá, mire a fiúk és odafütyülnek neki a pályáról.
    ‒ Még ki sem csengettek, de neked máris van egy rajongótáborod ‒ Kate hangjában némi rosszallás van, de csak baráti szándékból.Britneyt mindig védtük a fiúktól, mert ő az igazi, két lábon járó, szőke Barbie, akiért mindenki odavan.
   ‒ Csodálkoznék, ha nem lenne ‒ nevetett és újra visszadőlt a kényelmetlen székbe, amiben mi is ücsörögtünk.A csevegésünk elhalt, így csendben pihentünk, amibe beszűrődött a madarak dala és a fiúk edzése.És egy csipegés.Majd még egy.
   ‒ Lana, ez te vagy ‒ bökte oda Kate és átnyújtotta a telefonomat.Elhúztam a zárat és felvettem a telefont.
   ‒ Igen? ‒ szóltam bele értetlenül.A vonal túlsó végén anya van.Épp ecseteli a mi, azaz az én nyári terveimet.
   ‒ Elutazol Norahoz egész nyárra, hogy megismerd az ottani életet ‒ újságolja feldobottan, de rólam lefagy a mosoly.
   ‒  És ezt mégis mikor beszéltük meg? ‒ köszörülöm meg kellemetlenül a torkom és már a lányok is kíváncsian néznek engem.
   ‒ Szívem,  meg kell értened, hogy idén túl sok a befektető és túl sok a konferencia.Nem tudunk elszabadulni a munkánktól, és rád sem tudunk odafigyelni ‒ szomorkás a hangja, és bizalmatlan.
   ‒ Anya, 17 éves vagyok, nincs szükségem dajkára, egyedül is elvagyok, ráadásul a lányokkal is sokat csavarognék itthon ‒ próbálom puhítani, de ez már veszett ügy.
   ‒ Sajnálom Lana, de már lebeszéltem mindent ‒ nagyot sóhaj és kinyomja a vonalat.Percekig nézem az elsötétülő kijelzőt és csak utána kapcsolok.
   ‒ Úgy látszik a közös nyarunknak lőttek ‒ csalódottan ejtem a készüléket a táskámba és fordítom az arcomat a Nap felé.
  ‒ Mi történt Lana? ‒ aggódva néznek rám mind a ketten.Legyintek, hogy semmi fontos, de számomra mégis az.Nora, anya húga, elég messze lakik innen, ráadásul egy farmon, amit nehezen viselnék el.
  ‒ Úgy néz ki, vidéken fogom eltölteni az egész nyaramat.Vásárlás és fiúzás nélkül, néhány koszos és büdös állat között ‒ összefonom a karom és hagyom, hogy leülepedjen a mérgem.